A német nyelvvizsgaszövegek értékelése során gyakran megfigyelhető, hogy a vizsgázók nyelvhasználata nagymértékben előre betanult panelekre épülő, merev mintázatokat követ. A kommunikatív célhoz illeszkedő konstrukciók önálló alkalmazása jellemzően hiányzik, amelynek következtében a nyelvi produkció alacsony szintű. Amennyiben a vizsgázók mégis eltérnek a bevett panelek használatától, a hibaszámuk érdemben megnövekszik, ami a nyelvi teljesítmény romlásához vezet, és az adott szinten elvárt nyelvi kompetencia kritériumainak nem teljesítéséhez.

Előadásomban egy országos lefedettségű, egységes feladatstruktúrával készült vizsgakorpusz létrehozásának és feldolgozásának tapasztalatait mutatom be. A korpusz segítségével pontosabb képet kaptunk a nyelvvizsgaszövegekben előforduló hibák típusairól, gyakoriságairól, valamint a paneleket alkalmazó és a funkcionálisan motivált nyelvhasználat közötti különbségek okairól és természetéről.

Az elemzés során kvantitatív módszerek mellett introspektív, interjúalapú technikákat is alkalmaztunk, amelyek révén a hibák mögötti nyelvi stratégiák és döntések is értelmezhetővé váltak. A kutatást az a kérdés motiválta, hogy milyen típusú nyelvi bemenet és oktatási támogatás segítheti elő a valódi kommunikatív kompetencia fejlesztését a vizsgakörnyezeten is túlmutató nyelvhasználati kontextusokban.