A Zipf-féle rövidülési törvény (Zipf’s Law of Abbreviation, ZLA) szerint a természetes nyelvekben a szavak gyakorisága és a szavak hossza között negatív korreláció áll fenn: minél gyakoribb egy szó, annál rövidebb és fordítva. A ZLA minden nyelvben megfigyelhető statisztikai szabályosság, (i) mintegy ezer nyelv esetében igazolták empirikusan a szavakban lévő betűk száma és a szótoken gyakorisága között, ill. (ii) fennáll a fonetikailag mért szóhosszakra. A ZLA-nak jelentős következményei lehetnek a nyelvi mintázatokra. Hajlamosak vagyunk rövidebb szavakat használni egyrészt fonetikailag motivált fonológiai rövidülés esetén (így a redukált magánhangzók valószínűbben törlődnek a gyakoribb szavakban vagy kifejezésekben: pl. mem(o)ry vs. mamm*(a)ry; nem t(ud)om vs. nem sz*(id)om); másrészt a lexikai szelekció esetén a fogalmak gyakoribbá válásával a rövidebb szavak használatának tendenciája mutatható ki (pl. aeroplane > airplane > plane; személygépkocsi/automobil > gépkocsi > kocsi/autó). Ebben az előadásban azokat az eseteket vizsgáljuk a magyarban, amelyek a ZLA szisztematikus hatását mutatják a nyelvtani rendszerre: (a) egyes morfofonológiai variációk mintázatain, ill. (b) az igei paradigmában a templatikus mintától való lexikális/alaktani eltéréseken keresztül. Megfigyelésünk szerint a ZLA ott jelenik meg a nyelvtanban, ahol nincsen elegendő nyelvtani (fonológiai vagy morfológiai) információ az alternánsok kiválasztására: ilyen helyzet áll elő lexikális variáció, illetve ingadozás esetén. Ezekben az esetekben a használati gyakoriság egyfajta grammatikai eszközzé válhat.